A Víz Világnapja – 2025
A Víz Világnapja Felsőcsatáron
A víz az emberiség egyik leginkább veszélyben levő kincse. Ezért, valamint gyönyörű Pinka-patakunk miatt is kiemelt figyelmet fordítunk természet- és környezetvédelmi tevékenységünk során a vízvédelem fontosságának hangsúlyozására. A Halak Napja március 20-án, a Víz Világnapja pedig 22-én ismét jó lehetőséget biztosított ehhez számunkra: március 20-án a kisebbek játékos foglalkozások keretében elevenítették fel ismereteiket, melynek végén kézműves alkotásokat, plakátokat készítettek. A felsősök a Vasi Vizeken Horgászegyesület szakemberei – Mesterházy József és Szekeres Balázs – közreműködésével a Pinka parton interaktív előadáson vehettek részt, mely során megismerkedhettek a patak élővilágával, halaival, azok védelmével, a szennyezések közeli- és távolabbi hatásaival, a horgászat alapvető módszereivel, szabályaival és az ahhoz szükséges engedélyekkel. Tanulságos és inspiráló gondolatokat, ismereteket kaptunk.
Március 25-én a „Házhoz megy az egyetem” program jóvoltából szintén igazán tartalmas és érdekes témaköröket dolgoztak fel felső tagozatos diákjaink Kovács Barbara és Virthné Kemes Klára irányításával a „Víz az élet” című interaktív foglalkozás során. Szó esett a víz testünk működésében- és az ökológiai rendszerek fenntartásában betöltött alapvető szerepeiről, a víz körforgásáról. Megismerkedhettünk a „vízlábnyom” fogalmával és döbbenetes számaival – hány ezer, sőt tízezer liternyi vizet fogyaszt a mezőgazdaság, az ipar, s rajtuk keresztül mi is, amíg a tányérunkra kerül egy tál rizs, egy szelet hús, - hogy egy-egy cipő, farmer, mobiltelefon mennyi vízbe „kerül” nekünk – az emberiségnek. Az előadás különböző vizek, ásványvizek kóstolásával ért véget.
„Ha összes alakját vesszük, vízből mindig ugyanannyi volt bolygónkon. Évmilliókkal ezelőtt a dinoszauruszok is abból az esővízből ittak, amely ma hullik alá az égből, s testük vízmolekulái talán épp most bennünk is megtalálhatók. Ezért is tisztelnünk kell a vizeinket és úgy kell rájuk vigyáznunk, mintha az életünk múlna rajta. Mert igen.”
Vargyasné Köbli Lilián