Búcsú

Kedves Magdi!

Minden jelenlegi, és múltbéli felsőcsatári diák, pedagógus és kolléga nevében fájó szívvel búcsúzom tőled. Tőled, ki nem csupán tanulója, tanítója és mindenkor elkötelezett igazgatója voltál iskolánknak, hanem valódi példakép is mindannyiunk számára.

Nem csupán a gyerekek tanításában vállalt hűségesen odaadó, következetes munkád miatt, hanem mindazért, amit tanítványaidért, pedagógustársaidért, a helyi horvát nemzetiségi nyelv és kultúra megőrzéséért, valamint a Felsőcsatári Nyelvoktató Nemzetiségi Általános Iskola létéért tettél.

Köszönöm mindannyiunk nevében, hogy kitartóan, és fáradtságot nem kímélve tevékenykedtél mindig azon, hogy intézményünk szakmai oktató-nevelő munkája példaértékű legyen, s hogy ezt az elérendő, és megtartandó célt példamutatásoddal minden itt dolgozótól elvártad, megkövetelted a mindennapokban.

Ugyan már több éve nyugdíjba vonultál, ám szellemiséged, sokszor elhangzott mondataid, soha nem feledhető büszke mosolyod egy-egy rendezvény megvalósítása, vagy éppen egy sikeres tanulói eredmény elérése után, valamint az iskola mindenkori jövőjébe vetett bizalmad légköre azóta is folyamatosan jelen van, s így lesz ez a jövőben is.

Juhász Gyula szavaival búcsúzom:

„Nem múlnak ők el, kik szívünkben élnek,
Hiába szállnak árnyak, álmok, évek.”

Nyugodj békében Magdi!

    Szegleti Veronika